Kilenc pipe meg a lúd
a kapun kiszabadult.
Azt se mondták, gi-gá-gá,
elindultak világgá.

Tapsantyúztak nyakuk-nyújtva,
pillogtak a poros útra.
Alig mentek három utcát,
a világot máris unták.

Hű de hosszú, hű de meleg,
tovább menni nem éri meg.
S ahogy voltak, libasorba,
letottyantak mind a porba.

Kérdezzük meg a kis csacsit,
hátha ő útbaigazít.
Mosolygott a csacsi bölcsen;
ki tudhatná, ha még ő sem.

„Fussatok a patakig,
mert a világ ott lakik.
Alig három libanyak-hossz
út viszen el a patakhoz.”

Máris talpon, s futva fut
kilenc pipe meg a lúd.
És napestig szakadatlan
fürödtek a kis patakban.

És azóta három utca,
sőt az egész falu tudja,
hogy a világ itt, csak itt,
a kis patakban lakik.