Az iskola története

Az 1951-ben létrehozott Állami Óvónőképző jogutódjaként 1954. szeptember 1-jén indult gimnáziumi képzés Szerencsen.

Az első tanév még „vegyes” iskolatípusban zajlott ugyanis a gimnázium első osztálya 43 fővel az óvónőképző második és harmadik osztálya mellett tanult az iskolában, nyolc kinevezett és három óraadó tanár irányításával.

Az iskola az Oktatási Minisztérium javaslata alapján a Bocskai István nevet kapta, a névadó ünnepséget 1954. december 14-én tartották. Ez alkalomból a Szerencsi Csokoládégyár dolgozói egy nagyméretű Bocskai-portrét ajándékoztak az iskolának, amit Gyoroki Pál festőművész készített. Ekkor került az épület főhomlokzati részére az Állami Óvónőképző helyett a Bocskai István Általános Gimnázium felirat.
Töretlen a fejlődés ‘60-as évek közepéig, már ami a létszámot illeti. Ekkor elér egy állandó szintet, 370-450 fő között mozgó tanulólétszám 12-16 osztályra bontva, ami az ezt követő tanévekben is jellemző marad.

Az iskola megalakulásától kezdve általános gimnáziumként, reál -és humán tagozattal működött. A két forma az alábbiak szerint különült el: A reáltagozaton természettudományi és technika műveltséget igyekeztek nyújtani, így az ilyen jellegű tantárgyakat a tanulók magasabb óraszámban tanulták (matematika, fizika, földrajz, kémia). Ezeken túl, csak itt, ábrázoló geometriával is foglalkoztak. A humán tagozat nyelvi, társadalomtudományi és művészeti irányú műveltséget adott. A magasabb óraszámban tanult tárgyak a magyar nyelv és irodalom, valamint az orosz nyelv voltak. Viszont jelentős időt töltöttek a latin nyelvvel a diákok, amit csak ezen a tagozaton tanulhattak.

Az 1959/60-as tanévben a tagozatok megtartása mellett heti 2 órás politechnikai képzéssel bővült az oktatás: a munkára nevelés (ahogy akkor nevezték) a tanítás befejeztével délutánonként folyt. A következő tanévben már az úgynevezett 5 + 1-es forma bevezetésére is sor került. A tanulók a hatnapos munkahét egy meghatározott napján a tanulás helyett, mintegy azt kiegészítendő, valamilyen, az iskola által kijelölt és ellenőrzött munkahelyen dolgoztak. Az utolsó ilyen évfolyam 1965-ben indult és a kifutási időt figyelembe véve 4 évvel később meg is szűnt.

Az 1968/69-es tanévben- élve a törvény adta lehetőségekkel egy orosz tagozatos osztály szerveződött az első évfolyamon, majd az 1971-ben indult tanítási évben a tagozatos képzés matematikával is bővült. Ettől kezdve évfolyamonként mindig két tagozatos és a létszámtól függően egy vagy két általános tantervű osztály tanult az iskolában. Az utolsó ilyen évfolyam 1982-ben futott ki, hogy teljes egészében átadhassa helyét az ekkor már több éve bevezetett úgynevezett fakultációs oktatásnak.
Az alábbi gyakorlati fakultációk közül választhattak a tanulók:

• gyors- és gépírás
  

• gépjárművezetői és- szállítási ügyintézői ismeretek
  

• államigazgatási
  

• idegenvezetői
  

• számítógépkezelői
  

• könyvtárkezelői
  

A gyors- és gépírás fakultáció eredményeivel kiemelkedik a mezőnyből , az itt elért sikerek országos hírűek. A tanulók rendszeres szereplői és helyezettjei voltak az országos gyors- és gépíró versenyeknek gimnázium kategóriában.
Ezek a sikerek alapját képezték egy 1989-ben bevezetett új iskolatípusnak a gimnázium keretein belül. A két évfolyamos gyors- és gépíró szakiskoláról van szó, melynek megszervezését ekkor engedélyezte a Művelődési Minisztérium. Összesen hat évfolyam végzett, 1996-ban zárult le ez a képzési forma.
A hat évfolyamos gimnáziumi képzést az 1991/92-es tanévtől, országosan is az elsők között vezette be az iskola, mely azóta is nagy vonzerőt gyakorol a környező települések általános iskolás tanulóira.

A gimnáziumi profil átalakítására, közgazdasági szakközépiskolával való bővítésére 1995-ben került sor.

Az ORFK rendészeti tagozat megszervezését és beindítását engedélyezte az 1997/98-as tanévtől.

Az 1998/99-es tanévben a 39 fős tanári kar irányítása mellett 20 osztályban 585 diák tanul az iskolában.