|
|
Egy atomrobbanás "gombafelhője"
A szibériai robbanás képe is hasonló lehetett |
Aligha lehet megbocsátani a
civilizált világnak, hogy figyelmen kívül hagyta azt
a vélhetően legnagyobb robbanást amely valaha is
bekövetkezett a Földön. Londonban 1908. júniusának
ezen utolsónapján csupán egy apró hírt lehetett
olvasni éjfélkor a The Timesban. Stockholmban
világos fényképfelvételek készültek a közismerten
rövid sarki éjszaka kellős közepén. Heidelbergben
fényes felhők világítottak reggelig, Hollandiában
pedig képtelenség volt elvégezni a szokásos
csillagászati vizsgálatokat a légkör háborgása
miatt. Kétségtelenül valami hatalmas
energiafelszabadulás történt. Egy asszony a The
Times nak írva magyarázatot kért: Délkelet Angliában
néhány golfozó arról írt, hogy hajnali két órakor is
remekül tudtak játszani. A rezgéseket még Amerikában
is érezték. De a világ csaknem húsz évre
elfelejtette egész történelmének talán legpusztítóbb
eseményét: Azt az ütközést, amely hacsak
negyednappal fordul tovább a Föld, elsöpörte volna
Szentpétervárt, vagy egy kicsit nagyobb szög esetén
Londont, vagy fél nap múlva New Yorkot. |
|
1921-ben kezdődtek meg az első
tapogatózó vizsgálatok, mikor Lenin úgy érezte hogy
az új Szovjetuniónak a tudomány világában is erősnek
kell mutatkoznia. Az új Szovjet Tudományos Akadémia
a kiváló kutatót Leonyid Kulikot bízta meg a
kutatással. A beszámolók szerint 1908. júniusában
egy óriás meteorit ért földet a transzszibériai
vasút mentén a filimonovói elágazás közelében.
Egy asszony éppen akkor ment a forráshoz vízért:
Láttam, amint északon az ég kettéhasadt a föld
színéig, és lángok törtek elő. Azt gondoltuk, az
égből hullottak a kövek, így hát hanyatt-homlok
menekültünk a rémülettől. Amikor elértük a házunkat,
látom, hogy az apám Szemjonov eszméletlenül fekszik
a csűr közelében. A tűz fényesebb volt a Napnál. A
dörejek idején rettenetesen remegett a föld az
összes kunyhókról pedig göröngyök peregtek le." |
 |
A hatalmas, sűrű, és sötét tajga
félelmetes vadon volt az 1920-as években. Kulik és
csapata a vadonnal, és a zord Szibériai téllel viaskodva
kalandregénybe illő küzdelmek árán jutott el
rénszarvasokkal a robbanás színhelyére. Akkor hihetetlen
kép tárult elé: Ameddig a szem ellátott, legalább 20-25
km-es körzetben tökéletes volt a pusztulás.A tajga
hatalmas fái lelapítva feküdtek. A fenyők hátborzongató
módon feküdtek egymás mellett, de párhuzamosan. A
robbanás középpontjának tehát sokkal messzebb kellett
lennie. A katasztrófa méretei így messze túlszárnyalták
azokat a riasztó beszámolókat melyek hébe-hóba
eljutottak Szentpétervárra. Bár Kulik mindenre el volt
szánva, tízéves kutatómunka után sem jutott semmilyen
világos következtetésre, mi okozhatta a robbanást. A
repülőgépes vizsgálatok során világossá vált, hogy a
pusztulás több mint 2000 négyzetkilométert sújtott,
mintha az USA- ban Philadelphia vált volna a földdel
egyenlővé.
A találgatások persze tovább folynak.
Sérült űrhajó, mely a légkörbe érve felrobbant? Vagy
atomrobbanás 37 évvel a Hiroshimára és Nagaszakira
ledobott bombák előtt? Mindenesetre nem hagyhatjuk
figyelmen kívül. Hasonló katasztrófa lehet hogy ezer év
múlva sem lesz, de bekövetkezhet holnap is. És nem
valószínű, hogy ismét a távoli Szibéria néptelen
vidékeit találja majd el...
Kamenyiczki Csaba, 1999
|
