Sándor Atya  a nagyböjt negyedik hetében arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy Ferenc pápa aggódó hangon szól a védtelen természet és a védtelen ember mellett, felemeli a szavát a természet megóvásáért, a szegények emberi méltóságáért, a felelős társadalmi elkötelezettségért. A Szentatya nyilvánvalóvá teszi, hogy a mostohán kezelt és kifosztott természet „ökológiai megtérést” igényel, egy olyan gyökeres fordulatot, melyben az ember magára vállalja az elkötelezett felelősséget a természet védelméért a közös otthon megóvásával. Ez az elkötelezettség magába foglalja a nyomorúság felszámolását, a szegények iránti törődő figyelmet és a mindenki számára biztosított egyenlő hozzáférést a föld forrásaihoz.