Pezseg a lég és ritkulnak az árnyak,
Négy fiatal nő üldögél a kertben,
három lány, egyik asszony. Megkevertem
szállnak köröttük méhek, a pillék

és így dalolnak: „Sej, melyikre szálljak,
haj ,szőke, barna: az is szép, ez is szép.”
Négy nő: négy álom, folytatás, reménység.

Köröttük kicsattant almafákon
fehér virág ragyog a barna ágon.
Fejük fölött felhőtlen, tiszta kékség.