Névadónkról
Ma 2017. 7. 23, vasárnap, Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz.
Az általad nézett oldal: Címlap Az iskoláról Az iskola múltja Névadónkról
Névadónkról

 

Bocskai István
1557-1606

BocskaiGenfben a reformáció nagy harcosainak emlékművén Kálvin János (a svájci reformáció vezéralakja, a református egyház alapítója, 1509-1564) és Cromwell Olivér (az angol polgári forradalom vezetője, 1599-1658) mellett ott áll Bocskai István, Erdély fejedelmének szobra is. Annak a Bocskainak az emléke előtt tiszteleg a világ, aki következetesen harcolt a szabad vallásgyakorlásért.

 

Bocskai István nagybirtokos családban született 1557. január 1-jén Kolozsvárott. Ifjabb éveiben a bécsi udvarnál apródoskodott, majd visszatért Erdélybe, és mint az ifjú Báthori Zsigmond fejedelem nagybátyja, annak legbefolyásosabb tanácsadója lett. 1591-ben a török ellen megindított úgynevezett 15 éves háborúban az egyik legeredményesebb hadvezérnek bizonyult, s 1591-ben váradi kapitánnyá nevezték ki. A fejedelem megbizásából 1595-ben ő irta alá a török ellenes szövetségi szerződést Erdély és a Habsburgok között. Az állhatatlan Báthori Zsigmond fejedelem többszöri lemondása és visszatérése következtében azonban Bocskai mindinkább háttérbe szorult. A török elleni kezdeti katonai sikerek megtorpantak, és Erdélyt idegen csapatok özönlötték el, s dúlták fel. Báthori 1602-ben végérvényesen átadta helyét császáriaknak.


 


Bocskai koronája, melyet I. Ahmed szultántól kapott 1605-ben
(Bécs, Kunshistorisches Museum)

 

Megindult a protestánsok üldözése, és a nagybirtokos főurak ellen felségárulási pereket kezdeményeztek birtokaik és javaik elkopzására.

A kifosztott és tönkrement ország helyzetét látva a visszavonultan élő Bocskai kapcsolatot keresett a török földre menekült erdélyi magyar főurakkal. A kapcsolatkeresés hírére a császáriak Bocskai elfogatását is tervezték. Ám, a kezdetben a török ellen szerveződött császári seregben szolgáló, zömében protestáns magyar hajdú katonák, felismerve a rájuk is leselkedő veszélyt, fellázadtak, és 1604. október 15-én Bocskai oldalára álltak. Bocskai a hajdúkra támaszkodva sikerrel fordult szembe a zsoldossereggel. 1605 júniusáig egész Észak-Magyarországról és a Dunántúlról is kiszorította a császáriakat. 1605. április 20-án a szerencsi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta. Bocskai szabadságharcában az erdélyi nemesség mellett szövetségesként támaszkodhatott a magyarországi főurak egy részére is -- ezt bizonyította a szerencsi országgyűlés választása. A török szultán, I. Ahmed 1605 novemberében királyi koronát küldött számára. Bocskai azonban bölcsen nem koronáztatta magát királlyá, mivel nem bízott a törökökben, és tudta, hogy ezzel a lépésével a Habsburgokat, és a magyarországi rendeket is maga ellen fordíthajta. Az esetleges kettős harcot már nem vállalhatta.

Lovas és gyalogos hajdú
(Magyar Nemzeti Múzeum)
 
Marhahajcsárok
a XVII. században
(Magyar Nemzeti Múzeum)
 
 
 
Bocskai a hajdúk között. Korabeli német
metszet (Magyar Nemzeti Múzeum)
 A hajdúk Bocskaitól
kapott közös címere
(Magyar Nemzeti Múzeum)

  
    
  
 

Az 1605 szeptemberében megtarott medgyesi országgyűlés Erdély fejedelmévé nyilvánította. A jobbágysorba taszított székelyeknek visszaadta szabadságjogaikat. Bocskai a hadseregének zömét alkotó hajdúknak, a székelyekéhez hasonló kollektív nemességet adományozott, és Debrecen környékén "saját birtokaiból" 7 falut átadva nekik, közülük mintegy 100 ezret letelepített.
Bocskai arra törekedett, hogy a sokat szenvedett országban békét teremtsen, ezért tárgyalásokba bocsátkozott a császári udvarral. 1606. június 23-án aláírták a bécsi békét, amely biztosította Erdély és a Partium (az erdélyi fejedelemséghez csatolt tiszántúli területek elnevezése) határait, elismerte az országrész önállóságát, s a királyi Magyországon is lehetővé tette a vallásszabadságot. Bocskai a béke megkötése után fél év múlva 1606. december 29-én Kassán -- nagy szenvedések közepette -- meghalt. (Hívei titkárát, Kátai Mihályt, urának megmérgezésével vádolták, s legyilkolták.)


"Keserű halál szálljon fejére,
Ellenségemnek ítéletére,
Állnokságának büntetésére,
Hihetetlenségnek kijelentésére."
 
(Kecskeméti Végh Mihály: Az LV. Zsoltár; Psalmus Hungaricus)
 
(Forrás: A magyar történelem nagy alakjai 3. rész - Reflektor kiadó 1987)