Pettyes Kata, bontsd ki
A szárnyad, a szárnyad:
Hol a malom, ahol őrlik
A tiszta búzámat?

Pezseg a lég és ritkulnak az árnyak,
Négy fiatal nő üldögél a kertben,
három lány, egyik asszony. Megkevertem
szállnak köröttük méhek, a pillék

Falon függő árnyék,
bőregér,
holtan hazajárnék
lelkedér…

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.

Nádi csibe fészken hál.
Kel a szellő, suttog már:
"Szállj te, szállj - velem égre szállj,
Arany-ág a holdban vár!

Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.

Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.

Keskeny út,
széles út,
kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
rése száz és odva száz,
ha sokáig kandikálsz,
virradóra megtalálsz.

Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre-hajló ágára.