Sej-haj,folyóba
Sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába
Se szeri, se száma.

Szemrevaló, keskeny utca,
két szekér is alig fér el,
ló patája hosszan dobban,
istállóban fecske fészkel.

Fél-vállra hull
gyerek-feje,
széjjelsimul
halvány haj-erdeje,

TARTALOM

Zurrogó-zirregő
szitakötő tánca
csipkét ver a csengve
csobogó forrásra.

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára

Hosszan néztem én az este
a ragyogó csillagokat.
Addig néztem, addig-addig,
amíg lassan kialudtak.

Sirályok táncoltak, keringőztek
a víz fölött.
S az öreg tenger - a maga módján -
gyönyörködött,

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.