mint öreg fát az őszi nap
lemenőben még beragyog
és elköszön a szerelem

Kilenc pipe meg a lúd
a kapun kiszabadult.
Azt se mondták, gi-gá-gá,
elindultak világgá.

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A nap még föl sem kelt, csicsereg a fecske,
Virágos ágakon zümmög a méhecske.
Csattog a csalogány, köszönti a reggelt.
Rigó nagyot rikkant: ihol, a nap felkelt!

Aludtam, aludtam, aztán felébredtem,
s láttam, az éjszaka elsuhant felettem.
Vajon mért sietett, s hová tűnt a hajnal?
Sokan nem ébredtek versbe szőtt szavammal.

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

Hogyha lovam volna,
zabbal abrakolnám,
kocsiba, szekérbe
soha be nem fognám.

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.