|
Laudatio –„ökológiai megtérés” – 2018. március 9. |
|
 Sándor Atya a nagyböjt negyedik hetében arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy Ferenc pápa aggódó hangon szól a védtelen természet és a védtelen ember mellett, felemeli a szavát a természet megóvásáért, a szegények emberi méltóságáért, a felelős társadalmi elkötelezettségért. A Szentatya nyilvánvalóvá teszi, hogy a mostohán kezelt és kifosztott természet „ökológiai megtérést” igényel, egy olyan gyökeres fordulatot, melyben az ember magára vállalja az elkötelezett felelősséget a természet védelméért a közös otthon megóvásával. Ez az elkötelezettség magába foglalja a nyomorúság felszámolását, a szegények iránti törődő figyelmet és a mindenki számára biztosított egyenlő hozzáférést a föld forrásaihoz.
A pápa enciklikája hangsúlyozza, hogy a klimatikus változás is globális probléma, miként az ivóvízhez hozzáférés lehetősége, melyet alapvető jogként külön védelmezni kell.
A víz témájához kapcsolódva szóba került a szamariai asszony és Jézus találkozása a kútnál. A János evangéliumában található írás segítségével mutatta be Sándor Atya, hogyan kapcsolódhat egymáshoz a szégyen és áhítat fogalma.
A laudatio végén az iskola diákjai, tanárai közösen mondták el a kereszténység legismertebb imádságát, melyet a latin nyelvű fordítás kezdőszavai alapján szinte az egész világon Pater Noster elnevezéssel ismerik.
Braun Csaba
|
|
 Sándor atya a február 16-i adorációt a nagyböjt időszakának szentelte. Elmagyarázta a nagyböjt lényegét, elmondta, hogy a 40 napos böjt a hitbe való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás időszaka. Hangsúlyozta, hogy az „Öltözz pirosba” mozgalom tökéletesen beleillik a nagyböjt kezdeti időszakába, hiszen, ha valaki ezt komolyan veszi, az ezen a napon, illetve ebben az időszakban megáll a 21.század rohanó életében, hitében elmélyül, önvizsgálatot tart és megpróbálja más emberek szánalmas életét, nyomorúságát is átérezni és most konkrétan a pécsi Dóri ház lakóinak segít. Az adoráció végén Sándor atya mégegyszer kiemelte, hogy legyen a nagyböjt, az ima, az alamizsna és a böjt időszaka, amikor kérhetünk, lemondhatunk és fejleszthetjük önfegyelmünket.
Tóth Éva
|
|
Bővebben...
|
|
Laudatio -A barátságról – 2018. február 9. |
|
Sándor Atya adorációját azzal kezdte, hogy mennyire fontos, hogy jóban legyünk embertársainkkal, hiszen a Jóisten a szeretetét sokszor más embereken keresztül tudja továbbítani az egyes emberek irányába. Elmondta, hogy a most kezdődő téli olimpia is ennek a megbékélésnek lehet az egyik jelképe. Beszédét azzal folytatta, hogy a lelki és testi szenvedések sokszor járnak együtt, aminek kiindulópontja lehet esetleg a család tagjainak erőszakos viselkedése. A lelki betegségek gyógyításának egyik módja az imádság lehet, míg a testi fájdalmak, betegségek ellen a legjobb megoldás, ha betartjuk az előírásokat, pl. az időjárásnak, és nem a divatnak megfelelően öltözködünk. Végül a betegek szentségéről szólt, ami a Jóisten irgalmának, szeretetének a jele. Kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy egy haldokló ember részesüljön ebben a szentségben, és így ne féljünk hozzájuk papot hívni.
Szokásainkhoz híven az adorációt egy közös imával zártuk.
Szárnya Zoltán
|
|
Laudatio – Ferenc pápa utazásai – 2018. jan. 19. |
|
Sándor Atya a január 19-ei adoráción először Ferenc pápa chilei útjáról beszélt. Közvetítette a Szentatya üzenetét: „Ma imádkozzunk mindazokért, akik szenvedtek és meghaltak, azokért, akik minden nap a vállukon hordják az igazságtalanság súlyát”. Őszentsége arra bíztatta a chileieket, hogy merjenek egy jobb jövőről álmodni.
Ezután a plébános úr a Jézussal való kapcsolatunk fontosságáról szólt. A Megváltó és tanítványai közti kötelék példáján arra bíztatott bennünket, hogy legyünk lelkesek ez ügyben, mert akkor meglesz a hitünk. Elmondta, hogy ennek a kapcsolatnak a kiépítése és megerősítése azonban hosszú folyamat. Az a cél, hogy mindazt, amit fiatal korunkban megismerünk Jézusról, a későbbi életünk során tudjuk majd alkalmazni a kapcsolatainkban, mindennapjainkban, hogy teljes életet élhessünk ezáltal.
Az adórációt – szokásunkhoz híven – közös imádsággal zártuk.
Szegedi Mária
|
|
|
Laudatio – Ferenc pápa utazásai – 2018. jan. 19. |
|
 Sándor Atya a január 19-ei adoráción először Ferenc pápa chilei útjáról beszélt. Közvetítette a Szentatya üzenetét: „Ma imádkozzunk mindazokért, akik szenvedtek és meghaltak, azokért, akik minden nap a vállukon hordják az igazságtalanság súlyát”. Őszentsége arra bíztatta a chileieket, hogy merjenek egy jobb jövőről álmodni.
Ezután a plébános úr a Jézussal való kapcsolatunk fontosságáról szólt. A Megváltó és tanítványai közti kötelék példáján arra bíztatott bennünket, hogy legyünk lelkesek ez ügyben, mert akkor meglesz a hitünk. Elmondta, hogy ennek a kapcsolatnak a kiépítése és megerősítése azonban hosszú folyamat. Az a cél, hogy mindazt, amit fiatal korunkban megismerünk Jézusról, a későbbi életünk során tudjuk majd alkalmazni a kapcsolatainkban, mindennapjainkban, hogy teljes életet élhessünk ezáltal.
Az adórációt – szokásunkhoz híven – közös imádsággal zártuk.
Szegedi Mária
|
|
Laudatio – A megbocsátásról – 2018. jan. 12. |
|
 A Vízkereszthez kapcsolódó január 5-i laudáció a víznek, a hitélet rítusaiban való megjelenését állította középpontba, míg január 12-én arról hallhattunk, hogy mekkora jelentősége van a víznek a mindennapokban.Ha értékesnek tartjuk, akkor vigyázzunk rá, gondozzuk és őrizzük vízkészletünk tisztaságát, hiszen az nemzeti kincsünk.
Az ember –társas lényként-- emberi kapcsolatait is folyamatosan ápolja. Ehhez kaptunk útmutatást a megbocsátás-kibékülés értelmezésével, melyet a Miatyánk is tartalmaz:
„…és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk…”
Ha képtelenek vagyunk rá, lelki teherként cipeljük azt, mely mérgezi hétköznapjainkat, testi tüneteket produkálva, s előbb-utóbb beteggé is tesz bennünket. Megbocsátani tehát nem a másikért, hanem önmagunkért kell: lelki békénkért, egészségünkért.
A dobozban elhelyezett, lassan rothadó barack példája érzékeltette: ha sokáig hordozzuk sérelmeinket, az rengeteg energiát elszív tőlünk, felemészt bennünket, s egyre távolabb kerülünk a mindannyiunk által óhajtott harmóniától.
Vitányiné Papagorasz Heléna
|
|
|
 2018. első laudációja Sándor atya újévi köszöntésével kezdődött. Sikerekben, szeretetben gazdag, áldott évet kívánt az intézmény dolgozóinak, tanulóinak.
A jókívánságok után felelevenítette a karácsonyi ünnepkör december 25-ét bevezető és követő időszakát.
A 4. század óta Krisztus születésének napjaként ünneplik december 25-ét. Ezen a napon teljes fényében ragyog a Karácsony, az Egyház is teljes fényben állítja elénk a ma született gyermeket, akiről fennen hirdetjük, hogy Isten egyszülött Fia, az örök Ige, aki előtt hódol az egész világ.
December 26-án van Szent István vértanú napja. Ő az első hét diakónus egyike. Elsőként szenvedett vértanúságot Krisztusért.
Szent János apostolra és evangélistára december 27-én emlékezünk meg. A kereszt alatt Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát.
December 28-a az Aprószentek ünnepe. Azokra a két év alatti fiúgyermekekre emlékezünk, akiket Heródes király megöletett Betlehemben.
A Szent Család vasárnapján, a karácsony utáni vasárnapon Szent József, Boldogságos Szűz Mária és Jézus Krisztus alkotta Szent Családot ünnepeljük.
A téli ünnepkör része Mária istenanyaságának ünnepe, újév napja, karácsony nyolcadnapja.
Január 6-a, Vízkereszt napja a karácsonyi ünnepek zárónapja, Jézus Krisztus megjelenésének az ünnepe. Ekkor kezdődik a házszentelések időszaka. Sándor atya szentelt vízzel a négy égtáj felé fordulva hintette meg iskolánkat, és áldotta meg a benne dolgozókat, tanulókat.
Szegedi Anikó
|
|
Bővebben...
|
|
November első laudációján Sándor atya számba vette az elmúlt két hét ünnepeit, kezdve azt a mindenszentekkel és a halottak napjával. A sort –Márton nap lévén- a Szent Mártonról való megemlékezés zárta.
„Áldozat nélkül nincs vallás”- hangsúlyozta az atya, amikor mindenszentek ünnepének történetét elevenítette fel. A nyugati egyház IV. Bonifác pápának köszönhetően emlékezik meg a vértanúkról és az összes szentről, de a november elsejei dátumot IV. Gergely pápa tette egyetemessé és hivatalossá.
Itt kapott helyet egy vatikáni hír, miszerint tizedszer rendezték meg a Szentek Futamát Rómában, a sport és a szolidaritást egyesítésének nevében. Ezúttal a nevezésekből befolyt összeget az indiai „kis menyasszonyok” javára fordították.
Az ünnep második napja a halottak napja, ami a XI. századtól terjed el a keresztény egyházban. Az egyház a testi feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedeteit.
Az adoráció Szent Márton történetével ért véget, azzal a szentével, aki a jóságnak, a jócselekedeteknek a szentje, aki úgy ajándékoz, hogy közben felemel, nem pedig megaláz.
A Jóisten a mi jócselekedeteinket is figyeli és gyűjti, és az örök életben így leszünk majd mi is „gazdagok”.
Sebestyén Amália |
|
|
|
|
|
|
1. oldal / 2 |
Hitélet